Az hiba, ha a másikat hallgatva, egy néhány szó után azt hiszem, hogy „aha, már tudom is, hogy mit fog mondani”, és közbe szólok.
Ez gondolatolvasás.
Gátol abban, hogy tényleg megtudjam, mit akar mondani a másik.
Amikor fölismerem a vágyat, hogy közbeszóljak, visszafogom magam, s azzal a kíváncsisággal hallgatom végig a másikat, hogy vajon tényleg azt mondja-e, amit vélni tudok, amire hittem, hogy mondani fogja.
Ha azt mondja, amit hittem, akkor örülök neki, hogy megerősített, s nem szóltam közbe, mert akkor nem tudtam volna meg, hogy jól gondoltam-e, hogy mit fog mondani.
Ha mást mond, akkor örülök neki, hogy hagytam végig mondani, mert így tudhattam meg, hogy mit is akart mondani valójában.
Ahelyett, hogy ki akartam volna találni, s tévedek.
Ne olvass gondolatot, mert nagyot tévedhetsz, s ha közbeszólsz, akkor megfosztod magad attól, hogy megtudd, hogy mit is akar mondani a másik.
Hallgasd végig!