A Szünet szabálya
Minden beszélgetésben, amikor hallgatom a másikat, vagy kérdést kapok, tartsak kis szünetet mielőtt válaszolok, ne vágjak közbe!
Első sorban azzal a céllal, hogy
- a kérdező tudatosan befejezhesse,
- érezze, hogy rá figyelek, nem vágok közbe, fontos nekem, hogy meghallgassam,
- nem akarom kitalálni, hogy mit fog mondani (NE AKARD KITALÁLNI!).
Ez alatt én pedig átgondolhassam a választ.
Átgondolhassam, hogy
- mi a célom azzal, amit mondani akarok,
- mi lesz az eredménye (a terméke) annak, amit mondani készülök,
- hogyan fogalmazzam meg a mondandómat, hogy azt az eredményt érjem el, ami a célomhoz vezet. Milyen szavakat, kifejezéseket használjak, amit jobban megért a másik.
A társalgás során érdemes tudatosan és finoman alkalmazni a szüneteket. A csend legyen a tisztelet, az átgondoltság, vagy az együttérzés jele.
Egy-egy hosszabb szünet arra utal, hogy a beszélgetőpartner átgondolja a választ. Ez udvarias gesztus, azt jelzi, hogy komolyan veszi a kérdést.
Kerüljük az impulzív vagy túl gyors válaszokat, mert ez tolakodónak tűnhet, azt sugallja, hogy nem érdekel, hogy mit akar mondani, nem akarjuk megfontolni a válaszunkat.
A szünetek lehetőséget adnak arra is, hogy ne vágjunk egymás szavába.
Ha egy beszélgetés érzékeny vagy nehéz témát érint, a csend lehetőséget ad az érzelmek rendezésére, mielőtt folytatnák.
Használhatunk metakommunikációs jeleket arra, hogy a másik lássa, értse, hogy jelen vagyunk, figyelünk, és az adott szünet nem a figyelem hiányából fakad.
Ilyen jelek lehetnek a szemkontaktus, a szem összehúzása (mintha sötétben, vagy távolra akarnánk jobban látni), a szemöldök finom, apró összehúzása, vagy felhúzása, a fej minimális (1-2 cm-es) félrebillentése, és/vagy előre döntése, a test kismértékű (3-5 cm-es) előre mozdítása, egy megértést sugalló hümmögés, egy „aha”, vagy „oké”.
Ha tényleg figyelünk, akkor ezek a meta-jelek maguktól is jönnek.
Az ilyen társalgás ritmusa nyugodtabb, megfontoltabb, és sokkal kevésbé domináns, mint egy túlpörgetett, egymás szavába vágó beszélgetés.