Az ETIKA a saját magam elvárása saját magammal szemben.
Az ERKÖLCS a mások, a társadalom elvárása velem szemben.
Etika, ha azért nem dobom el a szemetet, mert nem szemetelek, az erkölcs pedig, ha azért nem dobom el a szemetet, mert meglátják.
Etikus az, ha megteszek valamit, amiről tudom, hogy meg kell tennem, vagy nem teszek meg valamit, amit tudom, hogy nem kellene megtennem.
Etikátlanság, ha megteszek valamit, amiről tudom, hogy nem kellene megtennem , vagy nem teszek meg valamit, amiről tudom, hogy meg kellene tennem.
Az etikátlan viselkedésből az egyetlen elfogadható út, ami kivezet, az az,
- ha felismerjük, bevalljuk, először magunknak,
- vállaljuk, hogy etikátlanok voltunk, és kimondjuk azoknak, akiket érint,
- amikor van rá mód, jóvá tesszük. Magunknak is!
Az életben gyakran vagyunk etikátlanok. Például, ha „megígérjük” magunknak, hogy 6-kor fölkelünk, és ennek ellenére 6-kor lenyomjuk a szundi-gombot, akkor etikátlanok voltunk. Megtettünk valamit (ágyban maradtunk), amit nem kellett volna, mert azt ígértük magunknak, hogy 6-kor fölkelünk. Ebben az esetben a „jóvá tétel” magunkkal szemben az, ha másnaptól szundi-gomb nélkül fölkelünk az elhatározott időben. Ez az önbecsülésünket is erősíti. Jobban bízhatunk magunkban.
Lehet, hogy naponta többször is elkövetünk kisebb etikátlanságot. Elkésünk egy találkozóról, halogatunk, elhárítjuk a felelősségünket, másokat hibáztatunk, elmulasztjuk a segítséget, bevágunk egy másik autó elé, nem engedjük be a sorba az autóstársunkat, amikor kéri, elfelejtjük a párunk névnapját, vagy későn kezdünk ajándékot keresni karácsonyra, kihagyjuk a fogmosást, stb. Ezekkel az apró etikátlanságokkal akkor tudunk egészségesen együtt élni, ha beismerjük, és gondoskodunk róla, hogy ne forduljanak elő többször.
Nem az a baj, ha etikátlanok vagyunk, hanem, ha
- nem vesszük észre, vagy tudomásul, és
- lemegyünk az etikai spirálon, (lelkiismeret furdalás, önigazolás, felelősség áthárítás, általánosítás, gyűlölet)
- nem ismerjük be magunknak,
- nem állítjuk meg az etikátlan viselkedést,
- nem vállaljuk be, valljuk be másoknak,
- nem tanulunk belőle,
- nem tesszük jóvá, vagy nem kínáljuk föl őszintén a jóvátételt, és
- még egyszer vagy többször elkövetjük
A személyes fejlődésünk része, hogy felismerjük amikor etikátlanok vagyunk, főleg saját magunkkal, vagy másokkal szemben, s felhasználjuk ezt a felismerést arra, hogy jobbak legyünk. Egyre jobbak.