60. szabály

Kommunikációs csatornahatékonyság szabálya.

Amikor személyesen, szemtől szemben kommunikálunk valakivel, akkor módunkban áll figyelni a szavaira, a szóhasználatára, hogy mit mond, mi a tartalom (ez a verbális rész).
Ezen kívül:
a hangsúlyaira,
hangszínére,
hangerejére,
hangtónusára,
hangmagasságára,
tempójára,
mindezek változásaira,
a szüneteire,
közbeszólásaira,
a nyelvi modellekre (Milton modell, meta-modell, inverz meta-modell),
dominanciájára,
érzelmi töltöttségére,
a testtartására,
mozdulataira (testbeszéd),
légzésére,
bőrszínére,
szemmozgására,
mimikájára (23 mimikai izom van az arcunkon),
fejmozdulataira,
fejtartására,

és ha ezek közül csak néhányat követünk is tudatosan (mindet elég nehéz), az összhatás szempontjából mindegyiknek nagy jelentősége van. Így alakul ki az összbenyomás. Ha tudatosan állunk hozzá, akkor megfelelő figyelemmel, gyakorlással egyre több „csatornán” leszünk képesek  fölfogni a finomabb részleteket is.

Amint korlátozzuk ezeket a csatornákat, mert mondjuk más szituációban kommunikálunk, máris kevesebb a beérkező információ.

Amikor például online beszélgetünk valakivel (videohívásban), akkor ugye azt is gondolhatjuk, hogy látjuk őt, így teljes élményünk lehet az összes csatornán.
Pedig, ha belegondolunk, vajon ugyanúgy viselkedik-e valaki, aki egy kamera és mikrofon elé ül le, mint amikor személyesen találkozunk? Elég általánosan ismert, hogy aki otthonról „online-ozik”, az sokszor fel sem öltözik rendesen, mert azt gondolja, hogy elég annyi, amennyi a képernyőn látszik. Aztán az is befolyásolja az illetőt, hogy az otthoni környezetben elvonhatja a figyelmét több dolog is, másra is reagál, akaratlanul is. Néha beszélő hangsúlya is, hangszíne, tónusa, hangereje, hangmagassága, vagy akár a tempója is eltér a természetestől, mert „mesterséges” helyzetben van.

Csökkenti az információk mennyiségét, hogy csak a feje, válla, a fölsőtest egy része kerül a képernyőre, így lemarad a gesztusok nagy része, a gesztikuláció, a testtartás, kevésbé tudjuk érzékelni a légzését, és annak változását, a bőrszínét, és változását, és a mimikája is kevésbé tiszta.

Röviden összefoglalva, már az online-videós kommunikáció is több területen korlátozott, vagy hiányos.

Ha a személyes jelenlétben zajló kommunikációt vesszük 100%-osnak, akkor az online változat maximum 80%-osra becsülhető.

Ennél még gyengébb hatékonyságú -legfeljebb 40%- a telefonos kommunikáció, hisz ott rögtön lecsökken a tartalomra és az auditív csatornára a „sávszélesség”.
Tehát kimarad a fenti korlátozásokon túl még az összes vizuális elem, így a testtartás, mozdulatok (testbeszéd), légzés, bőrszín, azok változásai, a szemmozgás, mimikák, fejmozdulatok, fejtartás is.

A leggyengébb hatékonysága az írásos kommunikációnak van, esetleg 20%.

Azon túl, hogy a fent említett hiányosságok itt is nehezítik a megértést, és megértetést is -hisz a másik felet is korlátozzák, így mi is kevésbé vagyunk hatékonyak-, további hátránya, hogy teljesen elveszítünk a verbális, tartalmi részen kívül minden mást.
Nevezetesen a hangsúlyt, hangszínt, hangerőt, hangtónust, hangmagasságot, tempót, mindezek változásait, a beszélő szüneteit, közbeszólásait, dominanciáját, érzelmi töltöttségét.
Ráadásul az írott kommunikáció rendszerint szerkesztett, szűrt, gyakran újra nyelvtanozott.
Persze megvannak az előnyei is, hiszen itt nincs közbevágás, akkor foglalkozunk vele, amikor akarunk, s ritka az azonnali, meggondolatlan, ösztönös reakció.
A legnagyobb előnye, hogy jobban „számon kérhető”, mert vissza lehet keresni, s hivatkozni rá.

Ezért szoktam javasolni, hogy az személyes kommunikáció után érdemes a lényeget leírni, vagy leíratni a másik féllel, mintegy emlékeztetőként, a követhetőség érdekében.

Összességében, minél több csatornán érkezik információ, s van lehetőségünk azokat figyelembe venni -még ha csak összbenyomásként is-, annál nagyobb esélyünk van pontosabban megérteni a másikat, azt hogy mit, milyen céllal, hogyan kommunikál, és megértetni magunkat a másikkal, hisz neki is több információja lehet a mi kommunikációnkból, mert ezek a szabályok mindkét irányban hatnak.

„Figyeld a szó tartalmát, formáját és szándékát! Így együtt”
Patanjali