A Káosz-fázis Nyrt. főnöke kikiabál az irodája nyitott ajtaján, az éppen ott elhaladó Józsi bácsinak.
– Józsi bácsi, jöjjön be! Ide figyeljen! Vigyen a 3-as raktárból, 6 szál, 2-szer huzagolt, 4 colos, 5 méteres csövet, 2 kötegben, a 6-os rakodóra, 3 óra 5-re, a 4-es rampán álló, a 9-es kamionra lesz, és hozzon el a 8. sorról, a 17/9-es szektorból 3 tucat, 12-es rolnit a 3-as épületbe, az 1. emeletre, a 17-es irodába.
Józsi bácsi szorgalmasan nekiáll a feladatnak, lemegy az udvarra, elindul a 3-as raktárhoz, s útközben találkozik Bélával a kollégájával a karbantartásról.
Mindketten nagy foci rajongók, s tegnap volt a nagy BL-rangadó. Meg is beszélik sebtében, hogy az első félidő 32. percében a címvédő csatára, aki 7-es mezben játszik, a saját térfeléről, ahol kb. 65 méternél megkapta a labdát, végig ment a pálya nagy részén, kicselezett 3, nem is, 4 védő játékost, s a 16-ostól pár méterre, kb. 22 méterről egy olyan bombát eresztett a kapu jobb fölső sarkába, hogy a kapus hiába úszott vagy 3 métert a levegőben, hogy leszedje, nem sikerült, így gyönyörű gól lett. Ezzel növelték az előnyüket 3:1-re, amiből az egyik a 26 percben elkövetett szabálytalanság miatt, amit az ellenfél 5-ösén szenvedtek el, egy 11-es született, amit a 9-es mezű játékos értékesített is, aki mellesleg aznap volt 23 éves, és előző hónap 6-án volt az esküvője a 20 éves menyasszonyával.
Aztán még megbeszéltek egy-két hasonló esetet, majd útjukra eredtek, dolgozni.
Józsi bácsinak mennyi esélye volt, hogy pontosan elvégezze azt, amire a főnök utasította? Szinte semmi.
Aztán amikor a főnök számonkérte, hogy:
– De hát Józsi bácsi! Mit csinált, mit kértem magától? Teljesen összekeverte a feladatokat!
– Én ugyan nem, pontosan azt csináltam, amit a főnök úr mondott.
– Dehogy is, teljesen mást csinált!
– Én ugyan biztos, hogy nem, pontosan azt tettem!
És ezen még vitatkozhattak volna, hogy kinek van igaza, már ha a főnökkel megéri vitatkozni.
És kinek is volt igaza?
Józsi bácsinak, mert a főnök felelőssége, hogy úgy adjon ki írásban egy utasítást, hogy az egyértelmű legyen, újra elolvasható, betartható, s ezért számonkérhető.
Ha leírta volna, akkor Józsi bácsi elolvashatta volna, miközben végrehajtja az utasítást.
Vagy azt is megtehette volna a főnök, hogy azt mondja:
– Józsi bácsi, fogjon egy papírt, s írja le, hogy mi a feladata!
Akkor jogos lett volna a számonkérés, bár, úgy sokkal nagyobb lehetett volna az esélye, hogy helyesen hajtja végre Józsi bácsi a feladatot.