Egy kedves partnercégem jó nevű tanácsadója mesélte az egyik rossz élményét, amikor egy három napos vezetői fejlesztést készült az ügyfelének megtartani, s a díjazáshoz érve a megbízó elkezdett alkudozni.
Érvelt azzal, hogy ez egy hosszú távú együttműködés lehet, hivatkozott a kialakult jó kapcsolatra, megígérte, hogy a közeljövőben további témákban fog fejlesztési, képzési sorozatot rendelni, amennyiben ismerősöm elfogadja az alacsonyabb, mintegy 50%-os díjat. Belement.
Megtartotta a fejlesztői napokat, végigment az összes tervezett, s frissen fölvetett témán, de valahogy nem érezte olyan jól magát, mint szokta hasonló helyzetekbe. Csak a lezárás után pár nappal világosodott meg, hogy mi is történt.
Leértékelték a tudását, munkáját, kevesebbet adtak érte, mint amennyit ért. Visszagondolva rájött, hogy ez az érzés tudat alatt mindvégig ott volt, s dolgozott benne. Utólag azt is azonosította, hogy ő sem tette oda magát teljes mellbedobással, szívvel lélekkel, ahogyan szokta.
Tulajdonképpen pontosan annyit tett bele, amennyire tartották a munkáját.
Amikor alkudozunk, elérhetjük, hogy odaadják olcsóbban, csak híg lesz a leve is.
Annyiért annyi jár.