Az értő figyelem.
Meghallgatni valakit elsősorban azt jelenti, hogy olyan figyelemmel vagyok felé, hogy ő biztos lehessen benne, hogy engem érdekel, hogy mit mond, értem amit mond, s együtt érzek vele.
Elég együtt érezni, s ezt tudatni, nem kell egyet érteni.
Lehet más a véleményünk, amit néha jobb megtartani, nem biztos, hogy érdemes megosztani.
Az esetek egy részében elég az értő meghallgatás, mert a másiknak erre van szüksége, lehet, hogy nem kér a véleményünkből.
Csak akkor mondjuk el a véleményünket, ha kéri, csak akkor válaszoljunk, ha kérdez!
A gondolatolvasás, a „tudom, hogy mire van szükséged”, vagy „már tudom is, hogy mit akarsz mondani” hozzáállás sokszor csak ront a helyzeten.
Az igazi meghallgatáshoz az kell, hogy félretegyük magunkat.