A „DE” A NAGY RADÍR
Amikor meghallod a „de” szócskát, rögtön ugorjon a szemed elé egy nagy vörös fölkiáltójel!
A legtöbb ember nagyon sokszor használja a „de” szócskát a mindennapi beszélgetéseiben, úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyja, hogy milyen üzenete, hatása van.
Amikor valaki a „de” szócskát használja egy mondatban, igazából azt üzeni, hogy ami a „de” előtt hangzott el, azt figyelmen kívül hagyhatjuk, érvénytelen, nem számít, teszünk rá.
A „de” a nagy radír. Mindent töröl, ami előtte elhangzott.
Ha ezt a hatást el akarjuk kerülni, akkor kerüljük a „de” szó használatát. Cseréljük le valamire, vagy egyszerűen hagyjuk ki.
1. Lecserélhetjük például az „és” szóval.
Nézzünk hogyan:
Ha azt mondom, hogy „Értem, hogy sok a dolgod, de azt kértem, hogy a kimutatást csináld meg!”, akkor azt üzenem, hogy a te problémád a túlterhelésed, engem nem érdekel, csináld meg ahogy akarod, egyedül.
Ha e-helyett azt mondom, hogy „Értem, hogy sok a dolgod, és azt kértem, hogy a kimutatást csináld meg!”, akkor az az üzenet, hogy megértettem, hogy túlterheltnek érzed magad, és azt várom, hogy ezzel együtt oldd meg.
A különbség, hogy az elsőnél egyedül hagylak a problémáddal, nem érdekelnek a gondjaid, a másodiknál megértem, hogy problémád van, s akár segíteni is kész vagyok.
2. A másik megoldás, hogy egyszerűen hagyj egy kis szünetet az első mondatrész és a második között, ott, ahol a „de” szócska lett volna: „Értem, hogy sok a dolgod, … (szünet) … azt kértem, hogy a kimutatást csináld meg!”
A „de” használata szembenállást mutat, ellenállást szül, ellenvéleményt üzen. Ezért jobb ha kihagyjuk. A „de” nélkül inkább semleges vagy támogató hatású.
Vedd észre, ha a beszélgetőtársad használja a „de” szócskát, s légy gyanakvó, hogy az előtte elhangzottak érvényesek-e, komolyan mondta, gondolta-e, vagy valamiféle taktikából, érdekből, terelésből mondta.
A lényeg a „de” után jön. Az az érvényes.
Ami a „de” előtt van, az érvénytelen, nem komoly, sőt néha pont az ellenkezője igaz.