Ártatlan kérdés nincs!
- Amikor kérdezünk, mindig befolyásolni akarunk. Valahogy hatást akarunk kiváltani. Még akkor is, ha csak azért beszélünk, hogy ne legyen csönd. Ilyenkor azt a hatást akarjuk, hogy legyen valami hang a csönd helyett. A legtöbb esetben viszont sokkal hasznosabb, fontosabb hatást akarunk kiváltani.
- Minden kérdés tartalmaz egy állítást is, és egy felszólítást is. Próbáld ki! Például ha azt kérdezem, hogy „Főzöl ma vacsorát?”, akkor ebben a kérdésben ott van egy állítás is: „Képes vagy főzni/főzhetsz ma vacsorát”, és egy felszólítás is: „Főzz ma vacsorát!”. Amikor egy kérdést hallasz, érdemes megkeresni a rejtett állítást, és felszólítást is. Tájékozottabb leszel.
- Aki kérdez, az irányítja a beszélgetést. Amikor fölteszek egy kérdést, azonnal elindítom a hallgató agyában a „válaszkereső üzemmódot”. Ez automatikus, ha akarja, ha nem. Így én választom ki a gondolkodás és a beszélgetés irányát, témáját.
- Amikor fölteszünk egy kérdést, minden esetben két válasz születik. Az első, amit automatikusan, villám gyorsan ad az agyunk, s egy másik, amit ki is mondunk, amikor válaszolunk. Jó esetben ez a kettő ugyanaz, s néha valamilyen megfontolásból eltér. A társalgás irányítása szempontjából az első válasz a lényeg. Ha már magának válaszolt az illető, el is értünk egy hatást. Így rá is vezethetjük a másikat arra, amit fontosnak tartunk.
- Azt, aki „megmondóként” kommunikál, kevésbé szeretik, és fogadják el. Amikor megmondó helyett „kérdező” vagyok, megadom a lehetőségét a másiknak, hogy a saját gondolatmenete, logikája, igazságai mentén jusson előre. Erőszak helyett asszertíven kapcsolódok.
Használj kérdéstechnikát!