„Nektek a mindjárt azért hosszabb, mert ti nagyobbak vagytok?”

– kérdezte Andris fiam 4 évesen.

Akkor döbbentem rá, hogy milyen sokszor használunk olyan időhatározókat, amik pontatlanok.

A „mindjárt”, „nemsokára”, „hamarosan”, „majd”, „egyszer csak”

Ezzel meglehetősen megnehezítjük az életünket, és másokét is.
Ha ezeket kicseréljük határozottakra, mint például „5 perc múlva”, „este 9-kor”, „kedden”, akkor mi magunk is jobban tisztában leszünk a dolgainkkal, és a körülöttünk élők helyzetén is javítunk

Jobban tudják, hogy mihez igazodjanak.

A másik, amit gyakran hallok, és tapasztalok, hogy valaki azt mondja, hogy „egy pillanat”.

Ilyenkor az első, ami eszembe jut, hogy az kevés lesz.

Amikor olyan a helyzet, hogy lehet viccelődni, akkor pont egy pillanat múlva, tehát azonnal azt szoktam mondani, hogy már elmúlt.

A másik, hogy „csak egy perc”. Rögtön az merül föl bennem, hogy vajon a beszélő, aki egy percet ígért, átgondolta-e, vagy csak megszokásból mondja, s nem is érdekli, hogy tényleg kész lesz-e egy perc múlva.

Amikor csak lehet, azt szoktam kérni, hogy olyan ígérjen, amit be is tud, és akar tartani. Az a tisztességes. Akkor tudhatom, hogy mire számítsak.

Ha 5 percig tart, akkor mondja azt, hogy 5 perc. Az a tisztességes.

Ha fél óra is lehet, akkor ossza meg velem, hogy eltarthat egy fél óráig is.

Amióta így gondolkozom, s kommunikálok az időről, sokkal könnyebben, kényelmesebben tudok megegyezni az emberekkel.

Mert megbízhatnak abban, amit ígérek. S ezt én is szeretem.

üdvözlettel:

BusinessDoki