A tudás hite, mint akadály

Sokszor találkozhatunk olyan emberekkel, akik meg vannak győződve arról, hogy valamit nagyon tudnak.

A legtöbbször ez akadályozza őket abban, hogy megtudjanak, megtanuljanak valamit, egyáltalán szerezzenek valami információt.

Ők elzárkóznak attól, amit mástól tanulhatnának, kaphatnának. Tapasztalattól, ötlettől.

Ezeket az embereket a saját hite akadályozza abban, hogy fejlődjenek. Az a meggyőződésük, hogy

azt ők tudják a legjobban. Ember fia nem tudhat olyat, amit ők ne tudnának, és érdekes lenne. Pláne többet, vagy jobban.

Ezt a “jelenséget” úgy hívom, hogy MEGGYŐZŐDÉS-KORLÁT.

A jó hír, hogy egy része az ilyen gondolkozású embereknek valamikor rájön, hogy mégis lehet, hogy valaki más is tudhat olyat, ami neki hasznos.

És abban, hogy rájöjjön, néha lehet segíteni nekik. Ilyenkor megnyílnak, s ha már odáig eljutnak, hogy meghallgatnak, meghallanak valakit, vagy valamit, és mérlegelnek, akkor elindulhatnak a fejlődésben.

Minél többet tudunk valamiről, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy milyen keveset tudok az egészről.

 

Idézet Richard Bandlertől:

“Amikor bizonyos vagy, akkor kezdesz el nem tájékozódni”